Rég nem írtam ide. Nem mintha nem
olvastam volna könyveket (Montgomery: A kék kastély, Hoffmann: Átkozott
boszorkák, Popper: Ne menj a romok közé!), vagy nem hagytam volna félbe
könyveket (Rakovszky Zs.: A kígyó árnyék); egyszerűen így alakult. De
erről a könyvről, amit tavaly karácsonyra kaptam, de az OKK hatására
kezdtem éppen most el, muszáj vagyok írni.
A
történet Amir és Haszán, két afgán kisfiú barátságáról szól.
Ellentmondásos barátság az övék, származásuk szerint egyikük szolgája is
a másiknak. Mégis jól kiegészítik egymást: Haszán analfabéta, de Amir
felolvas neki és gyönyörű történetekkel szórakoztatja őt. Amir gyáva, de
Haszán mindig megvédi barátját. Akkor is, ha a saját életét és
méltóságát veszélyezteti ezzel, és akkor is, ha a barátságukat.
Sejthető, hogy a két fiú kapcsolata épp emiatt szenved törést, Amir egy
napon cserbenhagyja Haszánt, és ezt se magának, se barátjának nem tudja
megbocsátani. Elszakadásuk után nem sokkal apjával Amerikába menekül a
megszállás elől, de új életében sem feledheti tettét, egy napon
lehetőséget kap "újra jónak lenni", visszatér Afganisztánba, hogy
jóvátegye gyermekkora bűneit.
Nagyon megrázó
volt a könyv szinte minden sora. Hosseini nemcsak a két fiú barátságát
írja le szépen és életszerűen, de Amír apjával való kapcsolatát is,
akire az emberek felnéznek, és akinek elismerésére és szeretetére Amir
mindenkiénél jobban áhítozik.
"Apám kedve szerint alakította az őt körülvevő világot, az egyetlen, kirívó kivétel én voltam. A baj csak az volt, hogy mindig fekete-fehérben látta a dolgokat, Azt pedig, hogy mi a fekete és fehér, ő döntötte el. Egy ilyen embert nem lehet félelem nélkül szeretni, sőt talán egy kis gyűlölet nélkül sem."
Tetszett, hogy a könyvben viszont semmi sem fekete-fehér, ahogy az
életben sem. Az örömbe mindig vegyül egy kis üröm, és fordítva.
Életszerű és gyönyörű történet.
"Van egyáltalán boldog vég?
Végtére is az élet nem egy indiai film. Zendegi migzara, ahogy az afgánok szeretik mondani: az élet megy tovább, nem törődik az elejével, a végével, kamjabbal, nakammal, válsággal, lelki megtisztulással, csak ballag előre, mint egy poros karaván."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése