Egyre fokozódó kíváncsisággal és
türelmetlenséggel olvasom a sorozat soron következő darabjait. Kíváncsi
vagyok, meddig lehet még húzni ezt a sztorit. Nem tudok ugyanis
szabadulni a gondolattól, hogy az első három kötet cselekménye simán
befért volna akár egy kötetbe is, (gyanítom, ez alól a negyedik sem lesz
kivétel). Ennek ellenére az újabb részek rendre 100 oldallal hosszabbak
és 1000 forinttal drágábbak. Valamit tud ez az írónő, de írni biztosan
nem -sajnos végig ez volt az érzésem.
Bella
még mindig szerelmes Edwardba, Edward még mindig szerelmes Bellába. A
lány könyörög a fiúnak, tegye már magáévá. Jacob szenved, s mindeközben
idegen vérszívók fenyegetik Forks kis vegetáriánus vámpír-kolóniáját. A
középiskolában szinte már csak angolórákat tartanak, s egész évben az
Üvöltő szeleket veszik, amely meglepő módon rárímel a Bella-Edward-Jacob
szerelmi háromszögre.
Sokszor
unatkoztam, számomra ez a kötet nem nagyon vitte előbbre a történetet,
gyakorlatilag a háromnegyedét hanyagolhatónak találtam. Mondhatnánk,
hogy nemcsak a cselekmény, de a lelki vívódás is teret igényel, de én
valahogy nem hiszem el, hogy attól lesz érzékletes a szenvedés, ha 300
oldalon keresztül tart. A vérfarkasokat még mindig szimpatikusabbnak
tartom a vámpíroknál, az egész lényük élőbb (jó, hát persze) és
érdekesebb számomra. Jacobnak drukkolok, na! :o)