Bár olvastam már korábban Yalom-ot, és szerettem is, amit olvasok (
Egzisztenciális pszichoterápia és a
Szerelemhóhér
) mégis valahogy arra számítottam, hogy regényíróként nem lesz átütő.
Nagyot tévedtem! A történet végig fogva tartott, a szereplők sorsa pedig
folyamatosan foglalkoztatta a gondolataimat. Az meg már csak hab a
tortán, hogy ezt a csoportterápiáról szóló regényt olyan ember írta, aki
tényleg mestere a csoportterápiának. Azért kíváncsi lennék, egy
buddhista hogyan válaszolná meg Yalom vádjait a buddhizmussal szemben;
de tényleg.
Köszönet @
eeszter-nek a csodás karácsonyi ajándékért!
Amúgy megy a kedvencek közé!
